Egy kicsit azért csalódtam Magyar Péterben, pedig nem raktam magasra a lécet

Tudom, jólfizetatóni, négy láb jó, kettő meg rossz, de azért mégis, egy komoly teljesítményt mindeddig elszámoltam neki.

Sem az vezetésükre bízott szakterülethez, sem pedig egyébhez nem értenek, egyszerű teleormani pártcsicskák, akiknek csakis az a fontos, hogy a főnöküknek tetsző dolgok röppenjenek ki ajkaik közül.
„A folytonosan cserélődő, lényegében mégis állandónak mondható kormánycsapatukkal az a legnagyobb baj, hogy a szakminiszterek első mondatából kitűnik: sem az vezetésükre bízott szakterülethez, sem pedig egyébhez nem értenek, egyszerű teleormani pártcsicskák, akiknek csakis az a fontos, hogy a főnöküknek tetsző dolgok röppenjenek ki ajkaik közül.
Abszolút fölösleges volt a saját kormányukat megbuktató cirkusz, a később felfedezett, jelenlévőkhöz képest kettővel több szavazatgolyó, mert az újonnan kinevezett miniszterelnöknek is felnyílt a szeme: állítólag közölte is a főnőkével, többé nem tekinti annak, már ő is nagyfiú lett. A költségvetés körüli abrakadabrának sem biztos, hogy lesz érdemi hatása, mert semmiből legföljebb csak semmit lehet előbűvészkedni. Holott bedobták a magánnyugdíjalapok lenyúlásának lehetőségét, de a gyors és azonnali felhördülés miatt a pénzügyminiszter a legkézenfekvőbb módszert választotta: letagadta, sőt az őt kérdezőket butasággal gyanúsította.
Ennek a csapatnak volna elég holmi kis hevenyészett akadály?! Csak nagyon szigorú törvény tudná megállítani az ígérgetéseik folytonos zuhatagát!”